|
Tradíciók
Azoknak a vámpíroknak, akik egy bizonyos herceg által irányított városban léteznek, bizonyos mértékig felelõsséget kell vállalniuk a biztonság és a stabilitás megõrzéséért. Ezt a stabilitást csak akkor lehet fenntartani, ha a város vámpírjai a megfelelõ módon viselkednek, ha betartják a szinte univerzális szabályokat. Ezeket a szabályokat egyszerûen a Hat hagyomány néven emlegetik. Az elnevezés szelíd, a szabályok viszont annál keményebbek. A Kamarilla vámpírjai és a hercegek számára ez a hat szabály törvény. A vámpírok biztosak lehetnek benne, hogy bármerre utaznak is, a hagyományok mindenütt érvényben lesznek. Az egyes vidékeken talán eltérõen értelmezik a jelentésüket, de sehol sem ismeretlenek. A hercegek számára ezeknek a törvényeknek az érvényre juttatása, és maguk a törvények biztosítják a hatalmat, tehát logikus, hogy éppen a hercegek a hagyományok legelszántabb, fanatikus hívei. A vámpírok társadalmának törvényeit alkotó hat hagyomány a legendák szerint abból a korból származik, amikor a háborúskodás elpusztította a második generációt. A hagyományokat ritkán írják le, de sosem feledkeznek meg róluk, valamilyen formában minden vértestvérhez eljutnak, minden vámpír megismeri a szavakat. Még azon vámpírok elõtt sem ismeretlenek, akik nem tartják tiszteletben a hagyományokat. A hagyományok megfogalmazása különbözõ lehet, de lényegük mindig ugyanaz, a mögöttük rejlõ szándék sosem változik meg.
A Kamarilla atyái általában már azelõtt megismertetik sarjaikkal a hagyományokat, hogy a gyermek, az újszülött elõlép Ifjúvá. Egyes hercegek látványos ünnepségek keretén, személyesen hajtják végre az elõléptetést, mások nem foglalkoznak ezzel, teljes mértékben az atyákra bízzák a dolgot. A legtöbb újszülött már az elõléptetés elõtt megtanulja a hagyományokat, de az aktus során ebben az esetben is ismertetik velük a törvényeket. Ennek a részletnek a Kamarilla számára óriási szimbolikus jelentõsége és súlya van. A kamarilla és a hagyományok hívei csak akkor ismerik el, hogy az ölelés szertartásán keresztülesettek vámpírrá váltak, miután az illetõvel a nemzõje - vagy a hercege - hivatalosan is ismertette a hagyományokat. A hagyományokat mindenki komolyan veszi. Amíg a gyermek hivatalosan nem kapta meg az eligazítást, addig atyja felelõs tetteiért és azért, hogy ne szegje meg a számára akkor még ismeretlen törvényeket.
Egyes vámpírok szerint a hagyományokat maga Káin alkotta meg, amikor létrehozta a gyermekeit. Szerintük a modern vámpíroknak úgy kell létezniük, ahogy õsatyjuk elvárja tõlük. Mások azt vallják, hogy a hagyományokat az õsatyák fogalmazták meg, akik így akarták kontrollálni a gyermekeiket. Megint mások szerint a hagyományok csupán elvek, amelyek azért maradtak fenn az évezredek során, mert muködõképesnek bizonyultak. A maszkabál hagyományáról például azt tartják, hogy bizonyos formában már az Elsõ városban is létezett, de - válaszképpen az Inkvizíció ténykedésére - azóta megváltozott a megfogalmazása.
A fiatal vámpírok, a modern világ gyermekei közül sokan úgy vélik, hogy a hagyományok csupán azok az õsi eszközök, amelyekkel az öregek megpróbálják megõrizni saját pozíciójukat a végtestvérek társadalmában. Szerintük azok az idõk, amelyek szükségessé tették a maszkabál létrehozatalát, már rég történelemmé váltak, elmúltak. Káin, a gyehenna, az õsatyák - mindez éppen olyan mitikus a számukra, mint például az özönvíz, vagy Bábel tornya; szerintük ezek a dolgok eszközök csupán, amelyekkel az idõsebbek kontrollálni kívánják a fiatalabb generációkat. Az ifjú vámpírok szerint ideje lenne elvetni a hagyományokat, ideje lenne végre a modern korban élni. A Sabbat vámpírjai támogatják ezt a vélekedést, az õsi hatalmi struktúra ellen elkövetett, szûnni nem akaró támadásaik egyik motivációja éppen a hagyományoktól való megszabadulás iránti vágy.
A legtöbb öreg hõzöngõ gyermekeknek tartja a hagyományok ellen szóló fiatalokat. Az öregek szerint az ifjakból hiányzik a bölcsesség, és éppen tapasztalatlanságuk miatt érzik úgy, hogy mindent tudnak, mindent átlátnak. A lázadók többsége anarch és ifjú, hatalommal nem rendelkezo fiatal, akiknek nincs szavuk és befolyásuk a vértestvérek társadalmában, éppen ezért nem meglepõ, hogy ennyire vadak. Vannak olyan öregek is, akik nem értenek egyet ezzel a véleménnyel. Sokan úgy érzik, hogy ezek a vakmerõ ifjoncok, akik a hagyományok elvetését követelik, elérhetik a céljaikat, a halandók társadalmához hasonlatossá tehetik a vámpírokét. A természetes kiválasztódás során a hõzöngõnk némelyike elpusztul.
Hat hagyomány
Az elsõ hagyomány: a maszkabál
Azok elõtt, kik nem tartoznak a vérhez, soha nem fedheted fel valódi mivoltodat. Ha megteszed, azt jelenti, hogy megtagadod a vér kötelékét.
A második hagyomány: a birtok
Birtokod ügye a te ügyed. Saját birtokodon mindenkinek tiszteletben kell tartania akaratodat. Birtokodon senki sem szállhat szembe veled.
A harmadik hagyomány: a nemzés
Csakis az öregek engedélyével nemzhetsz utódot. Ha a jóváhagyásuk nélkül teszed ezt, rád és sarjaidra pusztulás vár.
A negyedik hagyomány: a felelõség
Akiket te hoztál létre, azok a te gyermekeid. Amíg önállóvá nem válnak, addig mindenben te parancsolsz nekik. A bûneikért neked kell vállalnod a felelõsséget.
Az ötödik hagyomány: a vendégjog
Tartsd tiszteletben mások birtokát. Amikor egy idegen városba mész, keresd fel azt, aki ott uralkodik. Amíg nem nyugtázza a jelenlétedet, addig a semminél is kevesebb vagy.
A hatodik hagyomány: a pusztítás
Nem pusztíthatod el a hozzád hasonlókat. A pusztítás joga az öregeké. Csak a legöregebb rendelheti el közütetek a vérvadászatot. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
